majus 19

Gyönyörű nap van ma. Szikrázó napsütés, 28 fok. Vonatozok Shinjukura,
ma van az utolsó elötti próba a mostani munkámhoz. Steve (Sztív)
megint ki lesz rám akadva,késni fogok. Már akkor tudtam amikor
felültem a vonatra, hogy pontosan 1 percet késni fogok. Néha ez a
pontosság ami itt a vonatokat jellemzi könyörtelen is tud lenni.
Magyarországon könnyen ki lehet menteni magadat amikor késel. "Késett a vonat". Ha ha ha. Ha ilyen egyszerü lenne itt is.
No lassan megérkezek...
És hogy, hogy-nem nem is késtem. Persze a srácok már ott voltak. Talán
bemutatnám őket:
Daniel egy japán gyerek, kicsit visszafogott, bár ez
nem meglepő a japánokál. Beletellett 4 órába, mire rájöttem, hogy
táncos. Méghozzá nem is akármilyen. Igaz a műsorban nagy szerepet
játszik az improvizáció, ami megint csak nem mondható japán
találmánynak. Szóval beletellett egy kis időbe mire rájöttem hogy táncos.
Steve az amerikai a csapatban. Ő a fő szervezője kis csapatunknak.
Aztan Toshi még egy japán srác, kinai felmenőkkel a családi múltban. Ami csak annyiban nyilvánul meg, hogy jobb képü az átlagnál.
Aztán Richard az olaszos külsejü francia. Akit feleségem nagyon kedvel. Hmm.. :)
No meg én.
Tavaly is részt vettünk a Miss Universe Japan döntőjében. Akkor 10 en voltunk, és mindannyiunkra jutott egy lány. Most öten voltunk 20 lányra.

Ezen a videon csak a csajok vannak. Mi késöbb kerültünk a szinre, de mivel a csajok voltak a középpontban, ezért a youtube oldalukon nem is van nagyon olyan videó amin láthatóak vagyunk. A tavalyi videóik között azért találsz rólam is valamit.